Később funkcióját vesztette és üresen állt, tehát bizonyos értelemben kimerítette a „barnamező” fogalmát. Az épület környéke, beleértve a közterületeket, rehabilitációt igényel, amit a sikerült újrahasznosítás talán „urbanisztikai akupunktúra” jellegével el tud indítani. Az épület nagy részét a szálloda foglalja el, az eredeti bejárattól az újonnan épített, acél-üveg szerkezetű recepciót akár gyalog, akár – a kofferok kirakodásáig – gépjárművel lehet megközelíteni. A műemlékvédelmi igényesség a részletekig – mint például a nagyvonalú főlépcsőház kerámia-burkolatának helyreállítása – kiterjed. Egy később beépített födém elbontásával az udvarra néző nagyvonalú vendéglátó helyiség kialakítása vált lehetővé. Komoly műszaki kihívásnak bizonyult a pincébe került wellness-egység elhelyezése. Városfejlesztési szempontból ígéretes beavatkozás történt, jól sikerült a későbbi átalakítások során szinte reménytelenül össze-vissza átépített épület alaprajzi letisztítása, az eredeti állapothoz közelítése.