A terepadottságok, a tájolás, a védendő gesztenyefasor is meghatározta a beépítési formát. A meglévő és az új épületszárnyak széles karéjt alkotva védett belső udvart zárnak körbe. Mivel a tantervben az önálló életre való felkészítés hangsúlyos feladat, a háromszintes iskolaépületben a nyolc tanterem és a csoportszobák mellett műhelyek is létesültek. A régi és új épületszárnyakat összekötő üvegfalú aula kiváló színtere ünnepségeknek, kiállításoknak, de még egy bensőséges karácsonyesti ünnepség megrendezésére is alkalmas. A közlekedőfolyosók vonalvezetése, kialakítása utcai hatást kelt. Az étterem jó idő esetén összenyitható a terasszal, a konyha feletti terasz pedig az elkülönülés, a csendes pihenés színhelye. A diákotthon családi léptékű lakásokból áll. A nappali mellett 3-4 fős hálószobák, fürdőszoba és nevelői szoba tartozik egy-egy egységhez. Az épületegyüttes külső megjelenésében nem törekszik egységességre sem tömegeiben, sem formavilágában, sem színhatásban. Az iskolaépület merevebb, a diákotthon játékosabb, a konyha és a tornaterem szárnya mintha később hozzákapcsolt rész lenne. Ezekkel az eszközökkel a tervező kisvárosi miliőt teremtett, ami hozzájárul a nevelési folyamathoz, s a színezés eszközeivel is az ingergazdag környezet megteremtését szolgálja. Összességében mértéktartó, példamutatóan egyszerű, ugyanakkor egységes és igényes építészeti alkotás.