A vegyes beépítésű, karakterszegény környezet nem könnyítette meg az építész munkáját. Magára utaltan, a jellegtelenséget elkerülve teremtett minőséget. Ezt magas szinten, sikerrel tette meg, egyszerű, elegáns, racionális, gazdaságos, divatos túlzásoktól mentes, innovatív, kortárs eszközökkel. Tömegformálása hagyományos szerkezete ellenére monolit kőtömb hatását kelti, amit fokoz a dolomit zúzalék használata. Tömbszerűsége ellenére mégis nyitott, a környezettel vizuális kapcsolatban álló lakóhelyiségeket tartalmaz. Napjárástól, külső hőmérséklettől függően módosuló állású árnyékoló tolólapok mozgatásával homlokzati megjelenése folyton változik, ám emellett tömbszerűsége állandó. Lakóterei, helyiségei horizontális és vertikális nyitottsággal lehetővé teszik a differenciált, közös térhasználatot és egyúttal az elkülönülést is. Nem méreteivel reprezentál, hanem funkciójának eleget téve ésszerűen biztosítja a kényelmet. A lapos hajlású tetőidom formai és optikai játék, valamint árnyékolástechnikai alkotórész. A mozgatható árnyékolólapok vezető sínjei és rögzítő konzoljai a célszerűségen túl az eresz alatti párkány illúzióját keltik mint részletképző elemek. Mintaadó megoldás a háromszintes épület lejtős terepre való ültetése. Az utca felől föld alatt induló, angolaknával megvilágított szint valójában teljes értékű lakóterület. A kerti burkolatokon és támfalakon az épület anyaghasználata folytatódik: a ház és környezete egyetlen gondolat egységes térbeli megjelenítése.