Az északi parkrész, a szomszédos iskola, illetve a református templom tengelyében haladó utakhoz szervesen kapcsolódik a déli térrész kortárs építészeti eszközökkel tervezett területe. A tér és környezetének egységét erősíti a környező utcák közlekedési irányainak összehangolása a park gyalogos közlekedési rendszerével. A történelmi háttér és a kortárs építészet összhangja jellemzi az egész projektet. Gondos tervezésre utal, hogy a terület összes fáját megtartották, miközben a park struktúrája és útvonalvezetése jelentősen módosult, az aktív zöldfelület jelentősen nőtt. A közpark fás, ligetes, jó arányú, barátságos tere alkotja a térrendszer közösségi magját. Értéke az egyedi, helyi kötődést erősítő Kondor Béla-motívum megjelenése a burkolat mintájában és az innovatív ülőfelületek formáiban. A fő közlekedési irányból bevezető sétaút mellett, a park délkeleti bejáratánál helyezkedik el a kiszolgáló új pavilonépület. Az íves útvonalat követő épületkontúr finom vonalvezetése szinte sátorszerűen kifeszíti és lebegővé teszi az épület tömegét. A pavilon a közösségi tér felé nagy üvegfelületekkel, a környező utca felé tömör sötétbarna árnyalatú klinkerlap-burkolattal fordul. A két térrész között fedett-nyitott átjáró teremt izgalmas kapcsolatot. A pavilon nagyvonalúan összefogott tömege négy, önállóan is működtethető funkciót tartalmaz. Az új elemként megjelenő pavilonépület jól használható: sokrétű lehetőséget nyújt az aktív közösségi élet számára.