Az építtetők és a tervezők a palotaépület szerkezeteinek és homlokzatainak lehető legteljesebb megőrzésére törekedtek. A funkcióváltás az épület tereinek használatában alapvető változásokat eredményezett. A korábbi nyitott udvar üvegtetős fedést kapott, és a szálloda nagy fogadócsarnokává vált. A gondos munkával helyreállított neoreneszánsz loggiák az egykori pompát idézik. A kávéházat eredeti fényképek alapján újították fel, rekonstruálva a rég megsemmisült csillárokat, szobrokat, díszítéseket. Az épület más részei (recepció, új előadók, reggeliző-étkező, egyes lakosztályok) ugyanakkor a legmodernebb olasz belsőépítészetet idézik. Itt jól megfér egymás mellett a high-tech üvegfalú kabin, az aranymozaik kupola és a klasszikus, gigantikus muránói üvegcsillár. A külső homlokzat is az eredetinek megfelelően újult meg. Ez különösen a körúti kőburkolat és a kő-, illetve bronzszobrok helyreállítása, pótlása tekintetében jelentett nagy feladatot. Az építtető kulturális örökségünk e nagyszerű darabját kimagasló módon támasztotta fel a pusztulásból, és tette ismét Budapest egyik nevezetességévé.