A megrendelő elvárása volt a téglaburkolat. Az építész, Dobai János meglepő megoldást választott: szabályos mintázatot (sötét alapon fehér foltokkal) valami régi, szinte ősi minta sajátos, mai ízű megidézését. A markánsan világos és sötét felületek, valamint a szürke árnyalatok belül is meghatározzák az épületet, amit az üvegtáblák átlátszó-csillogó felületei egészítenek ki, például a mívesen kiszerkesztett lépcsők mellvédjeinél. Alaprajzi struktúrája könnyen áttekinthető, öt sávra bontott, hosszanti elrendezésű. A Mérnök utcai fronton az irodák, a hátsó fronton a tantermek találhatók. E kettőt két folyosói sáv, valamint a középső kiszolgáló-közlekedő traktus köti össze. Sajátos megoldás a véghomlokzatokon az igen keskeny dohányzóloggiák létesítése. Ami kiváló: az arányok, a belső térelrendezés, az épületmagas aula, a dohányzóteraszok, a belsőépítészeti részletek. Dobai János már korábban is dolgozott a megbízónak, így egy belsőépítészeti részletet, a régi Számalk épület általa korábban tervezett és felszámolt nagy előadójának falburkolatát Tardos Tibor belsőépítésszel közösen áttelepítették az új épületbe. Eredeti gondolat a folyosók pepita megjelenése a fehér falakkal, fekete ülőfülkékkel, amit a lebegő, teljesen áttetsző lépcsőkorlátok csak még jobban kiemelnek. A színeknek ez a szembetűnő hiánya azonban vitatható is. Csak az aula egyik falán pár függőleges, lassú átmenetben villódzó kékes-lilás fénycsík, valamint az előadó átmentett burkolata hoz változatosságot az egyébként fehér, szürke és fekete világba. Az épület hibátlan szerkesztettségével, megvalósításával, innovatív építészeti és belsőépítészeti megoldásaival kitűnik hasonló funkciójú társai közül.