A Bolyai utcai telephelyen rendelkezésre állt a szükséges szabad terület a meglévő „A” és „B” épület között. Az utóbbi eredetileg villaépületnek készült 1927-ben, klasszicizáló stílusban. A Rózsadomb területén manapság egyébként is rendkívüli kihívás megtalálni az érzékeny, ízléses és barátságos építészeti viselkedést, de a feladatot itt tovább nehezítette a terep erős lejtése. Az illeszkedés a méret tekintetében ebben az esetben sem sikerült maradéktalanul. Ugyan az egy tömbben megfogalmazott épület kétségkívül előnyös az üzemeltetés szempontjából, ám a kerthez és a természeti környezethez erősebben kötődő, több kisebb épületegység talán érzékenyebben idézte volna fel a valamikori Rózsadomb szellős levegős világát. Ezzel együtt az új szárny változatos tömegjátéka, külső-belső térkapcsolatai, valamint a téglaburkolat mesteri használata segít elfeledtetni a környezetében talán túlzónak ható léptékét. Az erős lejtés okozta szükségből is erényt kovácsoltak a tervezők: az ápolási egységek két közbenső szintjéről is közvetlenül ki lehet jutni a szabadba, a tetőtérből pedig zárt folyosó vezet a „B” épület emeletére, ami eddig lifttel, kerekesszékkel megközelíthetetlen volt.